III.fejezet

III.fejezet

Villámsebességgel közeledett a nyár vége. Az utolsó héten már az egész család be volt zsongva. Mindenki amiatt aggódott, hogy valamit elfelejt, itthon hagy stb.

Augusztus 31-én korán keltünk, hogy mindennel elkészülhessünk időben és, hogy anyuék átgondolhassanak mindent legalább tízszer, nehogy elfelejtsenek valamit. 10-kor indultunk az állomásra. A fal túloldalán rögtön összeütköztem barátnőmmel. Anyuék már a tanárok helyére siettek. Sarahval mi is felszálltunk a vonatra. A folyosón öszeütköztünk Albusszal. Mármint Sarah képletesen, de én persze szó szerint. Bocsánatkérést hebegtem, aztán eszembe jutott valami. Sarah szemébe néztem. Ő szerencsére értette mit akarok sugallni neki.

-Én megyek keresek egy üres kupét-mondta s megindult a folyosón. Ketten maradtunk Albusszal. A srác érdeklődően fürkészett. Végül megszólaltam:

-Köszönöm a seprűt...Nagyon örülök neki.

-Áh... Semmiség...

-Dehogyis semmiség-vágtam a szavába és egy hirtelen döntés alapján megöleletem. Éreztem, hogy a fiú meglepődött, de viszonozta az ölelést. Elengedtük egymást és rámosolyogtam.

-Megyek megkeresem Saraht. Majd még találkozunk-azzal megindultam abba az irányba, ahol a barátnőmet véltem felfedezni. Még egyszer visszapillantottam, Albus épp mosolyogva ment be a mellette lévő kupéba.

Sokáig keresgéltem mire megtaláltam drága barátnőm.

-Mi az? Miért vigyorogsz így?kérdezte gyanakvóan, mikor beléptem a kupéba.

-Megöleltem-mondtam nemes egyszerűséggel. Úgy gondoltam felesleges titkolózni, a fülig érő szám úgy is mindent elárul.

-Ú...Mesélj!-ültetett le Sarah. Végigbeszélgettük az utat. Már csak pár kilométer lehetett hártra, amikor belépett az ajtón egy szőke fiú, aki zöld nyakkendőt viselt, valamint talárt, amit egy kígyó díszített alatta felirattal: Mardekár. A mellettem ülő ázsiai lány nyomban elpirult.

-Eltévedtél Scorpyus?-szegeztem neki a kérdést.

-Egy kicsit. Nem tudod a bátyádék melyik kupéban vannak?

-Nem-húztam el a szám. A fiú kiment a kupéból. Én a még mindig piros barátnőmre néztem. Első pillantás óta bele van zúgva a Mardekáros fiúba.

-Már tényleg át kéne öltöznünk-mondtam úgy téve, mintha észre sem venném Sarah rózsavörös arcát.

Köztudott tény rólam, hogy nagyon fázós vagyok. A nyárt leszámítva mindig a téli talárom van rajtam a sárga-vörös sállal. Most is azt vettem fel. Az állomásra  menet éreztem, ahogy fúj a szél.

A téli taláromban

Leszálltunk a vonatról és felszálltunk az egyik szekérre. Hatalmas diáksereg vonult Roxfort aulájába. A tömegben észrevettem Albust. Mondanom sem kell, hogy hogy állt rajta a talár.

Albus

Megkerestem a barátnőmet, aki eszelős tekintettel bámult egy Mardekáros lányt. A nevét sose tudtam, a barátnőm tavaly óta utálja, mióta összejött Scorpyusszal.

Scorpyus barátnője

Nagy nehezen berángattam Saraht a Nagyteremben. McGalagony évnyitó beszéde alatt is szikrákat szórt a szeme a Mardekár asztala felé. Persze én ezt csak akkor láttam, mikor valaki miatt épp nem láttam rá Albusra. Hát igen... Ilyen a tini szerelem...

Vacsora után(,ami megjegyzem elképesztően finom volt) a Griffendél torony felé vezetett az utunk. Én részemről már alig vártam, hogy ledőljek a roxforti ágyamra, ami mindig pont olyan volt, ahogy én épp kényelmesnek találtam.