IV.fejezet

IV.fejezet

Nyár után mindig nehéz volt hozzászokni, hogy tegezzem a tanárokat. Voltak már kínosabb pillanatok is. Elsőben apát a Longbottom professzor helyett egyszerűen "leapuztam". Bár ez sem apunak sem nekem nem volt kellemetlen, a többi diáknak annál inkább. Azóta viszont eltelt három év, ami alatt beleszoktam, hogy a suliban nem tegezhetem még azokat a felnőtteket sem, akiket amúgy igen. Ennek tudatában indultam neki a napnak, ami a reggeli után a tanév első gyógynövénytan órájával folytatódott. Apu kedvenc növényével foglalkoztunk a mai órán.
-Ki tudja az asztalon látható növény nevét?-kérdezte. Természetesen, mint szinte minden tanórán, egyedül én jelentkeztem.
-Igen, Miss Longbottom?
-Ez a növény a Mimbulus Mimbletonia, professzor-válaszoltam az általam könnyűnek megítélt kérdésre.
-Jellemzői?-húzta fel a szemöldökét a professzor.
-Ez a leginkább figyelemre méltó, lüktető és vonagló természettel és egyedülálló védelmi mechanizmussal rendelkező növény. Amikor megtapogatjuk, a növény felszínén az ún. Stinksap(szerkmegj.:nem tudom, hogy van-e rá magyar szó)spriccel ki .A Stinksap egy nem mérgező folyadék,sötétzöld és olyan illatú, mint az "avas trágya"-daráltam a növényről megtanult információkat.
-Pontosan. Tíz pont a Griffendélnek-mosolyodott el az apám, mire én visszamosolyogtam rá. Az óra hátralévő részében mindenkinek esélye nyílt közelebbről megismerni a Mimbulus Mimbletoniát. Alig vártam már, hogy vége legyen az órának.Apát leszámítva mindenki utálta a növényt. Lássuk be, undorító egy élőlény.
A tanórák után Sarahval megebédeltünk és a kviddicspálya felé rohantunk. Késésben voltunk az én hibámból. Miért szeretek én annyira enni?!?

Az öltözőbe rohantunk, ahol rajtunk kívül már senki sem volt. Ezerrel kaptuk magunkra a kviddics egyenruhánkat és kiszaladtunk a pályára. Szerencsére az edzés még nem kezdődött el, csak a megbeszélés folyt épp. A csapatkapitány, aki egy hatodéves lány volt, épp a taktikát magyarázta a csapatnak, amikor odaértünk. Egy valaki még hiányzott a csapatból, ami nekem igencsak szemet szúrt.
-Albus hol van?-kérdeztem érdeklődve Aliciatól, a csapatkapitánytól, aki a világhírű kviddicsező, Angelina Johnson lánya volt.
-A Gyengélkedőn fekszik. Egy kissé meggyűlt a baja a bájitaltan házival-hát igen. Az egyetlen dolog, amihez Albus nem ért, az a bájitaltan.

Albus

Edzés után egyenesen a Gyengélkedőbe mentem és magam után rángattam Sarah-t is. Ahogy beléptem az ajtón, megpillantottam a bekötött kezű Albust, akinek égésnyomok voltak az arcán. Madame Pomfrey épp valami gyógykenőcsel kenegedte a sebeket. Odasétáltunk Albus ágya mellé.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Ahhoz képest, hogy a fél karom leégett egész jól-mosolygott rám.
-Azt mindenesetre ígérd meg, hogy soha többet nem kezdesz hozzá a bájitaltan leckéhez nélkülem!-néztem rá könyörgő tekintettel.
-Ezt megígérhetem-eleresztett egy újabb mosolyt.
-A fiatal úrnak pihennie kell-tessékelt ki minket Madame Pomfrey a Gyengélkedőről. Sarahval a Nagyterem felé vettük utunkat, hogy elfogyaszthassuk aznapi vacsoránkat. A folyosón megpillantottunk egy csapat Mardekárost mire Sarah berángatott az egyik lovagi páncél mögé. Scorpyus bsrátnője is a társaságban volt. Épp ő beszélt, mikor elhaladtak előttünk.
-Hallottátok? Az a béna Potter már megint a Gyengélkedőn van. Elrontotta a bájitaltan házit, A szerencsétlen. Amikor meg az a Longbottom órán ott tutujgatja, attól egyenesen hányingerem van. Nem értem Scorpyus mit bír rajtuk annyira, de az ő kedvéért én is eljátszom, hogy bírom őket-mire tisztes távolságba került a zöld csapat, addigra majdnem szétrobbantam a dühtől, és ha jól láttam Sarah feje is füstölgött.
Vacsora után egyenesen a hálóhelyiségekhez mentünk, hogy eltegyük magunkat holnapra. Úgy éreztem, álmomban óvatosan megfojtom Malfoy kis barátnőjét egy kanál vízben.

III.fejezet

III.fejezet

Villámsebességgel közeledett a nyár vége. Az utolsó héten már az egész család be volt zsongva. Mindenki amiatt aggódott, hogy valamit elfelejt, itthon hagy stb.

Augusztus 31-én korán keltünk, hogy mindennel elkészülhessünk időben és, hogy anyuék átgondolhassanak mindent legalább tízszer, nehogy elfelejtsenek valamit. 10-kor indultunk az állomásra. A fal túloldalán rögtön összeütköztem barátnőmmel. Anyuék már a tanárok helyére siettek. Sarahval mi is felszálltunk a vonatra. A folyosón öszeütköztünk Albusszal. Mármint Sarah képletesen, de én persze szó szerint. Bocsánatkérést hebegtem, aztán eszembe jutott valami. Sarah szemébe néztem. Ő szerencsére értette mit akarok sugallni neki.

-Én megyek keresek egy üres kupét-mondta s megindult a folyosón. Ketten maradtunk Albusszal. A srác érdeklődően fürkészett. Végül megszólaltam:

-Köszönöm a seprűt...Nagyon örülök neki.

-Áh... Semmiség...

-Dehogyis semmiség-vágtam a szavába és egy hirtelen döntés alapján megöleletem. Éreztem, hogy a fiú meglepődött, de viszonozta az ölelést. Elengedtük egymást és rámosolyogtam.

-Megyek megkeresem Saraht. Majd még találkozunk-azzal megindultam abba az irányba, ahol a barátnőmet véltem felfedezni. Még egyszer visszapillantottam, Albus épp mosolyogva ment be a mellette lévő kupéba.

Sokáig keresgéltem mire megtaláltam drága barátnőm.

-Mi az? Miért vigyorogsz így?kérdezte gyanakvóan, mikor beléptem a kupéba.

-Megöleltem-mondtam nemes egyszerűséggel. Úgy gondoltam felesleges titkolózni, a fülig érő szám úgy is mindent elárul.

-Ú...Mesélj!-ültetett le Sarah. Végigbeszélgettük az utat. Már csak pár kilométer lehetett hártra, amikor belépett az ajtón egy szőke fiú, aki zöld nyakkendőt viselt, valamint talárt, amit egy kígyó díszített alatta felirattal: Mardekár. A mellettem ülő ázsiai lány nyomban elpirult.

-Eltévedtél Scorpyus?-szegeztem neki a kérdést.

-Egy kicsit. Nem tudod a bátyádék melyik kupéban vannak?

-Nem-húztam el a szám. A fiú kiment a kupéból. Én a még mindig piros barátnőmre néztem. Első pillantás óta bele van zúgva a Mardekáros fiúba.

-Már tényleg át kéne öltöznünk-mondtam úgy téve, mintha észre sem venném Sarah rózsavörös arcát.

Köztudott tény rólam, hogy nagyon fázós vagyok. A nyárt leszámítva mindig a téli talárom van rajtam a sárga-vörös sállal. Most is azt vettem fel. Az állomásra  menet éreztem, ahogy fúj a szél.

A téli taláromban

Leszálltunk a vonatról és felszálltunk az egyik szekérre. Hatalmas diáksereg vonult Roxfort aulájába. A tömegben észrevettem Albust. Mondanom sem kell, hogy hogy állt rajta a talár.

Albus

Megkerestem a barátnőmet, aki eszelős tekintettel bámult egy Mardekáros lányt. A nevét sose tudtam, a barátnőm tavaly óta utálja, mióta összejött Scorpyusszal.

Scorpyus barátnője

Nagy nehezen berángattam Saraht a Nagyteremben. McGalagony évnyitó beszéde alatt is szikrákat szórt a szeme a Mardekár asztala felé. Persze én ezt csak akkor láttam, mikor valaki miatt épp nem láttam rá Albusra. Hát igen... Ilyen a tini szerelem...

Vacsora után(,ami megjegyzem elképesztően finom volt) a Griffendél torony felé vezetett az utunk. Én részemről már alig vártam, hogy ledőljek a roxforti ágyamra, ami mindig pont olyan volt, ahogy én épp kényelmesnek találtam.

II.fejezet

II.fejezet

Lassan telt- múlt az idő mire elérkezett az augusztus, amit már alig vártam. Augusztus 10-én van a szülinapom. Anyu már egy héttel előtte elkezdett furán viselkedni. Én úgy tettem mintha nem venném észre azt, hogy amikor levelet kap vagy küld mindig kiküld a szobából. A születésnapom reggelén kipillantottam az ablakon. Megállapítottam, hogy jó idő van és az alábbi szerelést választottam:

Kontyba fogtam a hajam és lassan lesétáltam a lépcsőn. A nappali nem üresen várt rám. Ott voltak Weasleyék, Potterék, Sarah és Cedric, még Scorpius Malfoy is eljött.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!!!-kiáltották egyszerre, mikor megláttak a lépcsőn állva. Sírni tudtam volna a boldogságtól. Sírtam is. Könnyes szemmel öleltem át Sarah barátnőmet és mindenkit üdvözöltem. A nappali sarkában egy hatalmas ajándékkupac gyűlt össze. Már egy jó húsz perce ment a zene, amikor anyu lépkedett be a szobába egy hatalmas, piros-arany színű, oroszlánfejjel díszített tortát cipelve. Hallottam ahogy Sarah és Albus énekelni kezdik a szülinapi dalt. Harry lekapcsolta a lámpát, így már csak a tortán lévő gyertyák adtak fényt a szobának. Mikor anya elém ért a tortával, behunytam a szemem, kívántam, majd elfújtam mind a 14 szál gyertyát.biztos tudjátok, hogy egy szerelmes lány vajon mit kívánhat.
 Délután háromig átbeszéltem Sarahval mindazt, ami a nyáron történt, s amit már levelekben kiveséztünk. Táncoltunk azenére és jól éreztük magunkat. 15 órára mindenki haza ment legjobb barátnőm kivételével. Azzal az indokkal maradt itt, hogy látni akarja az arcom, amikor kibontom az ajándékát, így az ő csomagjával kezdtem. Feltűnt. hogy a doboz oldalán lyukak vannak, de nem tettem szóvá. Felnyitottam a dobozt, amiben egy kölyök cocker spániel szundított.

Cho, a kutyám

-Te vettél nekem egy kutyát?-kérdeztem boldogan, de meglepve.
-Hát, az évfolyamon már csak neked nincs kisállatod, valamint éveken keresztül áradoztál arról, hogy mindig is szerettél volna egy saját kutyát. Most már van saját kutyád.
-Óóó, köszönöm-öleltem át meghatottan Sarah nyakát.- Rólad fogom elnevezni.
-Sarahnak fogod hívni a kutyádat?
-Nem. Chonak. Ez a második neved, nem?

-De-mondta mosolyogva majd megsimította a dobozban lévő kutya fejét. Hirtelen koppanást hallottunk az ablak felől. Megpillantottam Sarah apró, ám de villámgyors baglyát, amint az üveget kopácsolja, csőrében egy borítékot tartva.

Villám, Sarah baglya

Barátnőm kinyitotta az ablakot, mire a madár beröppent és ráült gazdája kezére. Sarah óvatosan elvette tőle a levelet, felbontotta és hangosan olvasni kezdte:
Sarah!
Légy szíves igyekezz haza, lenne itthon mit csinálnod!!!
Szeretnek: ANYU és APU
Ígyhát elköszöntem tőle, ő pedig hazasietett. A többi ajándék felé fordultam.A szüleimtől kaptam fantomfigyelő szemüveget, retekfülbevalót és parafadugó nyakláncot, Potteréktől egy A kviddicsről őrzőknek című könyvet, Weasleyéktől egy 100 érdekes tény a muglikról című kötetet, Scorpiustól egy kígyó mintás, zöld-ezüst színű képeslapot (hahaha). Hermionétól kaptam egy külön ajándékot, amiben egy boleró (nagyon vicces) és egy 9 3/4 feliratot viselő, egyszerű láncra fűzött medál volt.

boleró

nyaklánc

A nyakláncot azonnal a nyakamba akasztottam. Körülnéztem a szobában. Egyetlen hosszú csomag maradt. Elképzelésem sem volt, hogy kitől kaphattam, így megnéztem a kis bilétát, ami a csomagra volt kötve.
Boldog szülinapot Luna!
Mert a tehetségeseknek a legjobb jár, és te tehetséges vagy.
Albus 
Kishíján elakadt a lélegzetem. Nem csak, hogy külön ajándékot kaptam tőle, még tehetségesnek is nevezett. Letéptem a papírt, ami egy Tűzvillám Háromezres-t rejtett. Ez nekem már sok. Albus megvette nekem a világ legjobb seprűjét.
Este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy nekem ez volt "a szülinapok történelmének legkirályabb szülinapja".