Prológus
Mindig is zavaros életem volt. Mivel mindkét szülőm Roxfortban dolgozik, évközben sosem láttam őket. Olyankor, a bátyámmal Neville-lel együtt keresztszüleimnél vendégeskedtünk. Ők pedig nem voltak mások, mint Ginny Weasley és hajdan híres férje, Harry Potter. Igazából egyikük sem rokonunk, csak már suli óta jó barátok anyuékkal, ezért úgy döntöttek, felkérik őket drága kislányuk keresztszülőinek.
Harrynek és Ginnynek három gyereke született. James, a legidősebb, aki Neville-lel egyidős, Albus, aki velem egykorú és Lily, aki a legkisebb.
Ígyhát minden év szeptemberétől június elejéig Potteréknél tengettük napjainkat. Ezidő alatt közelebbről megismertük a Potter gyerekeket. Mint kiderült, nagyon jófejek. Én leginkább Albust próbáltam megismerni, elvégre mégiscsak egyidősek vagyunk. Lassan sikerült is, s ahogy telt múlt az idő én egyreinkább belehabarodtam. Kedves, udvarias, vicces, okos és tehetséges. Ez utóbbi akkor derült ki, mikor Lilyt hátra hagyvanégyen lementünk kviddicsezni a parkba. Rájöttem, hogy Albus remek fogó. Ez alkalommal még valami kiderült. Pontosabban két valami. Egy: tudok kviddicsezni. Kettő: imádok kviddicsezni. Harry második alkalommal azt is megállapította, hogy jó örző lennék.
Így teltek a kviddicsezéssel teli évek addig, amíg Neville-t és Jamest fel nem vették a Roxfortba. Onnantól kezdve hárman maradtunk. Ketten nem volt buli kviddicsezni, de sajnos Lily nem értett a sporthoz ( még most sem ért :) ), keresztszüleimnek pedig sosem volt idejük neállni egy "családi" hátékra.
Ez volt a leghosszabb év, amit a Poter családnál kellett töltenem, de előbb-utóbb ennek is vége lett.
Azon a nyáron nem bírtam nyugton maradni. Minden bagolynál a Roxfortos levelemet kerestem. Lassan kezdtem bepánikolni, hogy nem is fogok kapni. Végül csak megérkezett.
Ezután persze következett az Abszol úti bevásárlás. Nem fértem a bőrömbe. Minden kirakatot hosszasan bámultam, amitől az arra járó boszorkányok és varázslók furán néztek rám. Hé, elfelejtik, hogy félig Lovegood vagyok. Kötelességem furának lenni.
A Czikornyai és Patzában összefutottunk a Weasley családdal. Ronnak és Hermionénak egy Neville-lel egyidős lánya, és egy Lilyvel egyidős fia volt, valamint ők voltak a gyámjai Teddy Lupinnak, aki abban az évben lett harmadéves. Kicsit arrébb ott állt Pansy Parkinson és Draco Malfoy fiukkal, az akkor 12 éves Scorpiusszal.
Később Madam Malkim boltjába pillantva megláttam Albust, amint az üzlet tulajdonosa épp ráigazítja az iskolai talárt.Én nem értettem mit kellett még azon igazítani. Fantasztikusan állt Albusnak.
Augusztus 31-én 11:00-kor elindult a vonat Roxfortba. Kerestem a fülkét, amiben Albus ülhet, de már nem fértem be. Nevile-ék baráti köre is túl szélesnek bizonyult, egy kerestem magamnak egy üres kupét. Az utazás egy része elég unalmasan telt, aztán az ajtón belépett egy feltűnően szép, ázsia vonásokkal rendelkező lány.
- Szia! Sarah Finnigan vagyok. Leülhetek? - természetesen megengedtem neki. Egész úton beszélgettünk. Sarahnak van egyhárom évvel idősebb bátyja, akit Cedricnek hívnak. Az ázsiai lány irtó jófej és egyenesen rajong a kviddicsért.
Roxfortba érve életem legizzasztóbb perceit éltem át, míg vártam, hogy hova oszt be a Teszlek Süveg. Nagyon reméltem, hogy Sarahval és Albusszal egy házba kerülök. Végül mindhárman a Griffendélbe kerültünk, ahol már várt ránk Neville, James, Rosie, Teddy és Cedric is.
Telt az idő és egyre jobban ment a tanulás. Aputól megtudtam, hogy ebben nagyon hasonlítok Hermionéra (ha feltettek egy kérdést, én rögtön tudtam válaszolni, sőt néha nem bírtam tűrtőztetni magam és felszólítás nélkül feleltem. Kaptam is érte rosszalló pillantásokat. Főleg anyától és apától, de láttam a szemükben a megcsillanó büszkeséget is.), de anyura is, ugyanis ő is jó tanuló volt.
Harmadévesként bekerültem a ház kviddics csapatába, mint őrző. Sarah az egyik hajtó posztját töltötte be, Albus pedig, apjára ütve, már elsőéves korától a csapat fogója.
Az évek teltével betöltöttem a 14-et és negyedévesként folytathatom tanulmányaimat Roxfortban.
A nevem Luna Longbottom és boszorkány vagyok.
Ígyhát minden év szeptemberétől június elejéig Potteréknél tengettük napjainkat. Ezidő alatt közelebbről megismertük a Potter gyerekeket. Mint kiderült, nagyon jófejek. Én leginkább Albust próbáltam megismerni, elvégre mégiscsak egyidősek vagyunk. Lassan sikerült is, s ahogy telt múlt az idő én egyreinkább belehabarodtam. Kedves, udvarias, vicces, okos és tehetséges. Ez utóbbi akkor derült ki, mikor Lilyt hátra hagyvanégyen lementünk kviddicsezni a parkba. Rájöttem, hogy Albus remek fogó. Ez alkalommal még valami kiderült. Pontosabban két valami. Egy: tudok kviddicsezni. Kettő: imádok kviddicsezni. Harry második alkalommal azt is megállapította, hogy jó örző lennék.
Így teltek a kviddicsezéssel teli évek addig, amíg Neville-t és Jamest fel nem vették a Roxfortba. Onnantól kezdve hárman maradtunk. Ketten nem volt buli kviddicsezni, de sajnos Lily nem értett a sporthoz ( még most sem ért :) ), keresztszüleimnek pedig sosem volt idejük neállni egy "családi" hátékra.
Ez volt a leghosszabb év, amit a Poter családnál kellett töltenem, de előbb-utóbb ennek is vége lett.
Azon a nyáron nem bírtam nyugton maradni. Minden bagolynál a Roxfortos levelemet kerestem. Lassan kezdtem bepánikolni, hogy nem is fogok kapni. Végül csak megérkezett.
Ezután persze következett az Abszol úti bevásárlás. Nem fértem a bőrömbe. Minden kirakatot hosszasan bámultam, amitől az arra járó boszorkányok és varázslók furán néztek rám. Hé, elfelejtik, hogy félig Lovegood vagyok. Kötelességem furának lenni.
A Czikornyai és Patzában összefutottunk a Weasley családdal. Ronnak és Hermionénak egy Neville-lel egyidős lánya, és egy Lilyvel egyidős fia volt, valamint ők voltak a gyámjai Teddy Lupinnak, aki abban az évben lett harmadéves. Kicsit arrébb ott állt Pansy Parkinson és Draco Malfoy fiukkal, az akkor 12 éves Scorpiusszal.
Később Madam Malkim boltjába pillantva megláttam Albust, amint az üzlet tulajdonosa épp ráigazítja az iskolai talárt.Én nem értettem mit kellett még azon igazítani. Fantasztikusan állt Albusnak.
Augusztus 31-én 11:00-kor elindult a vonat Roxfortba. Kerestem a fülkét, amiben Albus ülhet, de már nem fértem be. Nevile-ék baráti köre is túl szélesnek bizonyult, egy kerestem magamnak egy üres kupét. Az utazás egy része elég unalmasan telt, aztán az ajtón belépett egy feltűnően szép, ázsia vonásokkal rendelkező lány.
- Szia! Sarah Finnigan vagyok. Leülhetek? - természetesen megengedtem neki. Egész úton beszélgettünk. Sarahnak van egyhárom évvel idősebb bátyja, akit Cedricnek hívnak. Az ázsiai lány irtó jófej és egyenesen rajong a kviddicsért.
Roxfortba érve életem legizzasztóbb perceit éltem át, míg vártam, hogy hova oszt be a Teszlek Süveg. Nagyon reméltem, hogy Sarahval és Albusszal egy házba kerülök. Végül mindhárman a Griffendélbe kerültünk, ahol már várt ránk Neville, James, Rosie, Teddy és Cedric is.
Telt az idő és egyre jobban ment a tanulás. Aputól megtudtam, hogy ebben nagyon hasonlítok Hermionéra (ha feltettek egy kérdést, én rögtön tudtam válaszolni, sőt néha nem bírtam tűrtőztetni magam és felszólítás nélkül feleltem. Kaptam is érte rosszalló pillantásokat. Főleg anyától és apától, de láttam a szemükben a megcsillanó büszkeséget is.), de anyura is, ugyanis ő is jó tanuló volt.
Harmadévesként bekerültem a ház kviddics csapatába, mint őrző. Sarah az egyik hajtó posztját töltötte be, Albus pedig, apjára ütve, már elsőéves korától a csapat fogója.
Az évek teltével betöltöttem a 14-et és negyedévesként folytathatom tanulmányaimat Roxfortban.
A nevem Luna Longbottom és boszorkány vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése