I. fejezet
Egy forró júliusi napon anyu korán reggel ébresztett.
-Luna! Ébresztő! Csak nem felejtetted el? Ma van keresztapád születésnapja, ezért náluk töltjük a napot. Naaa! Hasadra süt a nap!- keltegetett simogatóan lágy hangjával. Lassan kinyitottama szemem. Anyu egy eléggé feltűnő jelenség volt. Állandóan magánál hordott minimum három fantomfigyelő szemüveget, amit a nagyapa újságjaiból szedeget ki, valamint hosszú szőke haja alatt még mindig ott rejtőzött gyerekkora óta hordott, retket ábrázoló fülbevalója. Engem viszont ezek cseppet sem zavartak. Nekem ő volt a világon a legszebb és legcsodálatosabb. Mindennél jobban szeretem és tisztelem.
Ahogy megpillantottam az ágyam szélén ülve, rögtön átöleltem, mire ő elmosolyodott.
-Jó reggelt!-suttogtam a fülébe.
-Jó reggelt! mondta ő is, aztán kibontakoztunk az ölelésből.- Siess, már csak rád várunk!- fejezte be mosolyogva, majd kioldalazott a szobából, mire én készülődni kezdtem.
Első utam a fürdőbe vezetett zuhanyzás/hajmosás céljából. Miután sikerült szépen megszárítani a hajamat elindultam a gardróbunk felé. Elég nagy, így időbe telt, de végül megtaláltam a külön erre az alkalomra vásárolt ruhámat. Hetekig spóroltam rá, de megérte. A rózsaszín selyem anyagot virágokba rendezett flitterek díszítették. Egyszerűen káprázatos.
Apu meg van róla győződve, hogy Harry miatt öltöztem így ki, de anyu tudta az igazságot arról, kinek akarok tetszeni, de nem kötötte sem apa, sem a bátyám orrára.
Minél idősebbek lettünk, Albus annál helyesebb, kedvesebb ,udvariasabb ( stb.), én pedig annál szerelmesebb.Ráadásul annál kevésbé mertem a közelében tartózkodni. Ő viszont továbbra sem vesz észre. Persze mint barátot számon tart, de kétlem, hogy valaha is többként gondoljon rám.
Visszamentem a fürdőbe, hogy egy alkalomhoz illő frizurát varázsoljak magamnak, de végül úgy döntöttem, a hajam leengedve a legjobb. Kimentem az előszobába, ahol a családom már várt rám. Mikor megláttak, anyu és apu versengve egymással gyönyörködtek a kislányukban. Én Neville-re pillantottam. Elegánsan volt felöltözve, sőt. Mintha egy kis kölnit is éreztem volna rajta. 'Hát persze! A Weasley lány is ott lesz.'-gondoltam magamban. Neville elsőéves korától bele van zúgva Rosie Weasleybe. Eleinte próbálta titkolni előlem, de nem ment. Kihúztam belőle.
Mivel Potterék viszonylag közel laktak, sétálva tettük meg az utat a házukig. Amikor megérkeztünk, Ginny nyitott ajtót. Betessékelt minket a nappaliba, ahol Harry épp TV-t nézett.
-Harry drágám-szólt Ginny, mire férje hátrafordult. Amikor megpillantott minket, felragyogott az arca. Üdvözölte anyuékat aztán megjegyezte, hogy Neville milyen fess ma. Végül hozzám lépett:
-Luna! Hogy te milyen gyönyörű vagy!-mondta és átölelt. Mikor elengedett, átnyújtottam neki egy kis csomagot, amit már indulás óta a kezemben szorongattam.
Boldog születésnapot Harry!-tettem hozzá.
Köszönöm!-mosolygott, aztán az emeletre vezető lépcső felé fordult-James, Albus, Lily! Ha elkészültetek gyertek le! Vendégeink vannak.
Elsőként Lily jött le egy nagyon csinos, kék kisestélyiben.
Aztán James következett, aki dísztalárba öltözött.
Albus jött le utolsóként, nem sokkal bátyja után. Egyszerű farmert viselt, amibe egy fekete ing volt tűrve. Csak szimpla mugli ruhát viselt, hatása viszont lenyűgöző volt számomra. Fantasztikusan nézett ki.
Ginny a hátsó kertbe vezetett minket, ahol két asztal volt megterítve. Egy négyszögletes, hat személyre és egy kör alakú, hét főre. Ginny elmagyarázta, hogy ez azért van, mert az egyik asztal a szülők, a másik pedig a gyerekek részére lett előkészítve. Így én leültem a kör alakú asztalhoz. Lily az egyik oldalamon, Neville a másik oldalamon foglalt helyet. A bátyám mellé James, aki mellé pedig Albus ült, aki így velem szembe került. Az asztalnál még két üres hely maradt Hugo és Rosie Weasley részére. Anyuék leültek a másik asztalhoz Harryvel, Ginny pedig visszament a házba. Egy hirtelen ötletként úgy döntöttem, utána megyek segíteni. Le volt nyűgözve az ajánlattól és természetesen elfogadta. A kezembe nyomott egy sütikkel teli tálcát, amit azelőtt takart le alumíniumfóliával.
-Ezt tedd le a ti asztalotokra! Falatozzatok, amíg Ronék megjönnek!-mondta és kiküldött a konyhából. Az utasítását követve kisétáltam az udvarra. Hirtelen Albus lépett oda hozzám.
-Segíthetek?-kérdezte.
-Nekem nem kell, elbírok ezzel az egy tálcával, de anyukádra szerintem ráférne egy kis segítség-mondtam. Albus mosolyogva bólintott majd a konyha irányába igyekezett. Én letettem a tálcát az asztalra és utána siettem. Csodálatos érzés volt látni, milyen lovagiasan segít az anyukájának. Ginny épp valami után kutatott a hűtőben, míg fia egy csokitortán végezte az utolsó simításokat: csokihabbal díszítette és apró csokivirágokat szórt a tetejére.Odaléptem hozzá, markoltam egy adagot a csokivirágból és segítettem a torta díszítésében. Felnézett és elmosolyodott, visszamosolyogtam.
-Csinos vagy-szólt még mindig engem nézve. Éreztem, hogy elpirulok. Csak mosolyogtam tovább.
-Szerintem ennyi csokivirág már elég lesz-lépett hozzánk Ginny. Mi hátrébb léptünk, ő pedig elkezdte a gyertyákat beleszúrni a piskótába, majd a hűtőbe tette a süteményt.
-Menjetek, egyetek a sütiből, ami az asztalotokon van! A végén nektek nem fog maradni-mondta és kitessékelt minket a helyiségből. Visszaültünk az asztalhoz. Én alapos gondolkodás után választottam. Egy gömb alakú, szivárvány színű sütemény után nyúltam. Valami mennyei ízt éreztem a számban. A felnőttek asztala felé fordultam. Nagyban beszélgettek valamiről. Megpillantottam az asztalon pihenő kis csomagot, amit keresztapám születésnapjára hoztunk. Még bontatlan volt.
-Harry, nem bontod ki az ajándékodat?-szegeztem neki a kérdést.
-Miért ne?-a csomag felé nyúlt, és óvatosan letépte róla az aranycikesz mintás csomagoló papírt. A csomag egy albumot rejtett, ami tele volt olyan képekkel, amiken még Roxfortosak. Harry, Ron és Harmione mosolyognak és integetnek az egyik képen, egy másikon Harry Ginnyvel ül a földön és épp nevetnek valamin. Láttam keresztapám szemében a meghatottságot. Mindenki köré gyűlt, hogy megcsodálhassa a képeket. Harry már szinte könnyes szemmel ölelte át apuékat.
-Ne nekünk köszönd, Luna ötlete volt- mutatott rám anyu, mire Harry felém jött és engem is megölelt.
-Köszönöm!Első utam a fürdőbe vezetett zuhanyzás/hajmosás céljából. Miután sikerült szépen megszárítani a hajamat elindultam a gardróbunk felé. Elég nagy, így időbe telt, de végül megtaláltam a külön erre az alkalomra vásárolt ruhámat. Hetekig spóroltam rá, de megérte. A rózsaszín selyem anyagot virágokba rendezett flitterek díszítették. Egyszerűen káprázatos.
 |
| A ruhám :) |
Visszamentem a fürdőbe, hogy egy alkalomhoz illő frizurát varázsoljak magamnak, de végül úgy döntöttem, a hajam leengedve a legjobb. Kimentem az előszobába, ahol a családom már várt rám. Mikor megláttak, anyu és apu versengve egymással gyönyörködtek a kislányukban. Én Neville-re pillantottam. Elegánsan volt felöltözve, sőt. Mintha egy kis kölnit is éreztem volna rajta. 'Hát persze! A Weasley lány is ott lesz.'-gondoltam magamban. Neville elsőéves korától bele van zúgva Rosie Weasleybe. Eleinte próbálta titkolni előlem, de nem ment. Kihúztam belőle.
Mivel Potterék viszonylag közel laktak, sétálva tettük meg az utat a házukig. Amikor megérkeztünk, Ginny nyitott ajtót. Betessékelt minket a nappaliba, ahol Harry épp TV-t nézett.
-Harry drágám-szólt Ginny, mire férje hátrafordult. Amikor megpillantott minket, felragyogott az arca. Üdvözölte anyuékat aztán megjegyezte, hogy Neville milyen fess ma. Végül hozzám lépett:
-Luna! Hogy te milyen gyönyörű vagy!-mondta és átölelt. Mikor elengedett, átnyújtottam neki egy kis csomagot, amit már indulás óta a kezemben szorongattam.
Boldog születésnapot Harry!-tettem hozzá.
Köszönöm!-mosolygott, aztán az emeletre vezető lépcső felé fordult-James, Albus, Lily! Ha elkészültetek gyertek le! Vendégeink vannak.
Elsőként Lily jött le egy nagyon csinos, kék kisestélyiben.
 |
| Lily ruhája |
 |
| James talárja |
Ginny a hátsó kertbe vezetett minket, ahol két asztal volt megterítve. Egy négyszögletes, hat személyre és egy kör alakú, hét főre. Ginny elmagyarázta, hogy ez azért van, mert az egyik asztal a szülők, a másik pedig a gyerekek részére lett előkészítve. Így én leültem a kör alakú asztalhoz. Lily az egyik oldalamon, Neville a másik oldalamon foglalt helyet. A bátyám mellé James, aki mellé pedig Albus ült, aki így velem szembe került. Az asztalnál még két üres hely maradt Hugo és Rosie Weasley részére. Anyuék leültek a másik asztalhoz Harryvel, Ginny pedig visszament a házba. Egy hirtelen ötletként úgy döntöttem, utána megyek segíteni. Le volt nyűgözve az ajánlattól és természetesen elfogadta. A kezembe nyomott egy sütikkel teli tálcát, amit azelőtt takart le alumíniumfóliával.
-Ezt tedd le a ti asztalotokra! Falatozzatok, amíg Ronék megjönnek!-mondta és kiküldött a konyhából. Az utasítását követve kisétáltam az udvarra. Hirtelen Albus lépett oda hozzám.
-Segíthetek?-kérdezte.
-Nekem nem kell, elbírok ezzel az egy tálcával, de anyukádra szerintem ráférne egy kis segítség-mondtam. Albus mosolyogva bólintott majd a konyha irányába igyekezett. Én letettem a tálcát az asztalra és utána siettem. Csodálatos érzés volt látni, milyen lovagiasan segít az anyukájának. Ginny épp valami után kutatott a hűtőben, míg fia egy csokitortán végezte az utolsó simításokat: csokihabbal díszítette és apró csokivirágokat szórt a tetejére.Odaléptem hozzá, markoltam egy adagot a csokivirágból és segítettem a torta díszítésében. Felnézett és elmosolyodott, visszamosolyogtam.
-Csinos vagy-szólt még mindig engem nézve. Éreztem, hogy elpirulok. Csak mosolyogtam tovább.
-Szerintem ennyi csokivirág már elég lesz-lépett hozzánk Ginny. Mi hátrébb léptünk, ő pedig elkezdte a gyertyákat beleszúrni a piskótába, majd a hűtőbe tette a süteményt.
-Menjetek, egyetek a sütiből, ami az asztalotokon van! A végén nektek nem fog maradni-mondta és kitessékelt minket a helyiségből. Visszaültünk az asztalhoz. Én alapos gondolkodás után választottam. Egy gömb alakú, szivárvány színű sütemény után nyúltam. Valami mennyei ízt éreztem a számban. A felnőttek asztala felé fordultam. Nagyban beszélgettek valamiről. Megpillantottam az asztalon pihenő kis csomagot, amit keresztapám születésnapjára hoztunk. Még bontatlan volt.
-Harry, nem bontod ki az ajándékodat?-szegeztem neki a kérdést.
-Miért ne?-a csomag felé nyúlt, és óvatosan letépte róla az aranycikesz mintás csomagoló papírt. A csomag egy albumot rejtett, ami tele volt olyan képekkel, amiken még Roxfortosak. Harry, Ron és Harmione mosolyognak és integetnek az egyik képen, egy másikon Harry Ginnyvel ül a földön és épp nevetnek valamin. Láttam keresztapám szemében a meghatottságot. Mindenki köré gyűlt, hogy megcsodálhassa a képeket. Harry már szinte könnyes szemmel ölelte át apuékat.
-Szívesen-mosolyogtam rá kibontakozva az öleléséből. Hirtelen Ginny lépett be az udvarra, akit a Weasley család követett. Mindenki üdvözölte a családot. Én Hermionéhoz léptem és megöleltem.Nagyon szoros vele a kapcsolatom. Roxfortban ha valami problémám van, vagy épp nagyon boldog vagyok valami miatt, vele szoktam megbeszélni. Talán nem is kell mondanom, hogy főként Albusról beszélgetek vele. A ruhát is ő segített kiválasztani.
Ginny besietett a házba, majd a tortával a kezében tért vissza. Hirtelen elhatározással énekelni kezdtem:
-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Harry! Boldog szülinapot!-Albus rám mosolygott és ő is énekelt velem. Persze ő a Harry helyett apát mondott :) . Említenem sem kell, hogy fantasztikus hangja van.
Ginny letette férje elé a tortát, aki elfújta a rajta lévő gyertyákat. Keresztanyu felszeletelte a tortát és elénk rakta. Jóízűen fogyasztottuk el a finomságot. Egyszer csak így szóltam:
-Azt hiszem bent hagytam a bolerómat, Hermione segítenél megkeresni?
-Persze- a választ hallva berángattam Hermionét a nappaliba.
-Emlékszel hová tehetted?
-Ez csodálatos-mosolygott Hermione.- Te mit mondtál neki?
-Hát... Csak mosolyogtam... és pirultam...-Hermione szomorúan elhúzta a száját, de mintha valami eszébe jutott volna, újra elmosolyodott.- Biztos vagy te abban, hogy csak barátként tekint rád?
Meglepődtem a kérdésén de válaszoltam.
-Teljesen, miért?
- Mert én akárhányszor ránéztem, ő téged nézett mosolyogva.
-Nem, az nem lehet. Valamit rosszul láttál-zártam le a témát és visszamentem az udvarra.
-Megvan a boleród?- kérdezte anyu nyanakvóan.
-Rájöttem, hogy nem is hoztam-mosolyogtam ártatlanul, de anya arcáról nem tűnt el a gyanakvás.
Innentől kezdve egész nap csöndben voltam és csak falatoztam a sütiből amit még a nap elején az asztalra raktam. Este hét órakor mentünk haza. Én átöltöztem a pizsimbe. Kimentem a konyhába gabonapehelyért és összefutottam anyával.
-Luna! Kérdezhetek valamit?
-Tudom, hogy ha igennel válaszolok még megbánom, de egye fene. Igen.
-Mit mondtál Hermionénak a nappaliban?
- Azt, hogy Albus azt mondta, hogy csinos vagyok- mikor végigmondtam anyu megölelt és egy tál gabonapehellyel visszaküldött a szobámba. Megettem a csemegét, olvastam egy kicsit a Kviddics évszázadaiból és elaludtam.
